Akik már láttak képeket, videókat Pink Funhouse Tour turnéjának előző koncertjeiről, azok azért várták izgatottan a budapesti fellépést, akik pedig nem, azokat a kíváncsiság furdalta. Vajon mivel rukkol elő az idén 30. születésnapját ünneplő, elragadó hangú és egyéniségű énekesnő tavaly októberi albumának turnéján?

A rraygun zenekar kellemes bemelegítője, egy félórás átállás, majd egy kis videoshow után tollakkal ékesítve, a színpadhoz épített kifutó végének mélyéről emelkedett Pink a lelkes közönség fölé a Bad Influence dallamaira, amit gyors átmenettel a Just Like a Pill követett. A show ettől kezdve úgy húzott, mint egy gyorsvonat, kellemes ritmusban váltogatva a tombolós, illetve a lassabb vagy unplugged (pl. Christal Ball, Trouble) részeket. Megfigyelni sem tudtam, Pink hányféle ruhát viselt a koncerten, hogy a régi cirkuszbelsőt imitáló színpadkép a dalokhoz igazodva hányszor alakult át pillanatok alatt hálószobává, artistaporonddá vagy épp hangversenyteremmé, valamint hogy miként került elő zongora, embermagas tükrök, két óriási felfújható groteszk bohócfigura, táncosok, balerinák...

Jó volt látni, hogy Pink optimizmusa és életereje, csintalansága és iróniája mit sem változott, és az új lemez – az énekesnő válása után kissé személyesebbre vett – hangvétele milyen jól áll neki. (Azóta kibékültek, Budapestre is Carey Harttal jött.) A közönség Pinkkel együtt énekelte az új album címadó dalát, a Funhouse-t, Pink eddigi legnagyobb kislemez-sikerét, a So What-ot (a dal már a megjelenésekor number one lett több zenei listán), az Ave Mary A-t, az It's Your Fault-ot, a Please Don't Leave Me-t vagy a Sobert, a régebbi dalok közül a Trouble-t, a Who Knew-t, a Get This Party Started-et (miközben Pink gumikötélen pörögve-forogva énekelt) vagy a Crazy-t (bár ez kissé nehézkesen ment). A billentyűs Jason Chapman remek szólója előzte meg a Family Portrait szíven ütő dallamait, de alaposan kitett magáért az összes zenész és táncos-akrobata is.

A show-ban előkerült a (Franciaországban felháborodást keltett) Napóleon-jelmez a Queen Bohemian Rhapsody-jának feldolgozásához, a záráskor pedig óriási jelenet volt a kifutó felett lebegő Pink, amint hófehér ruhában, víztől csöpögve, a levegőben pörögve énekelte a Glitter in the Air-t.

Móka, kész vicc az egész, gondolhatnánk, ám mindez egy óriási szívű énekes érzelmeivel áthatva, komoly mondanivalóval valósult meg (amire a színpadkép vetítései is rásegítettek). Pink jó érzékkel tud fityiszt mutatni a világnak, az embereknek, bizonyos gondolatoknak, mindezt emberien és vadóc módjára. Aki nem élhette át a koncert hangulatát, az alábbi videók segítségével ízelítőt kaphat.

 forrás:metropol